Hundert Jahre Einsamkeit.
megtörténhet, ha a sors úgy akarja.
sokszor kizökkentem, és arra gondoltam közben, hogy aszta, ez a férfi, akinek egy gombóc duzzad a nyakánál, amikor hangosan beszél, ő kettyintette meg a sztitit 14 évesen, a legenda szerint.
s teljesen megértem sztitit, hogy 14 évesen erre a férfire vágyott.
én is vágynék rá.
Egy coelhos mondat tett oda nagyon.
José Arcadio Buendía intézte immáron halottként fiának, Aurelianonak, de felesége, Ursula nem továbbította.
Nem akkor halsz meg, amikor eltemetnek, hanem amikor már nincs miért élned.
Azt hiszem én most Aureliano érzelemmentes világában leledzem.
Remedios után semmi érzelem és semmi értelem.
A vég csodás volt, előtérben a 2 árnnyal, háttérben a megvilágított, mindent beborító fehér lepellel, zenével.
A Vígszínház hangulata ennek ellenére is mindig fos, idegen, fos, nagyfejű gonosz konzervatív nagymamás.
Maradok a Katonánál, majd később, most másfajta tölteléket próbálok ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése