2009. január 28., szerda

Cien años de soledad



Hundert Jahre Einsamkeit. 
megtörténhet, ha a sors úgy akarja. 
sokszor kizökkentem, és arra gondoltam közben, hogy aszta, ez a férfi, akinek egy gombóc duzzad a nyakánál, amikor hangosan beszél, ő kettyintette meg a sztitit 14 évesen, a legenda szerint.
s teljesen megértem sztitit, hogy 14 évesen erre a férfire vágyott. 
én is vágynék rá.
Egy coelhos mondat tett oda nagyon. 
José Arcadio Buendía intézte immáron halottként fiának, Aurelianonak, de felesége, Ursula nem továbbította. 
Nem akkor halsz meg, amikor eltemetnek, hanem amikor már nincs miért élned. 
Azt hiszem én most Aureliano érzelemmentes világában leledzem.
Remedios után semmi érzelem és semmi értelem.
A vég csodás volt, előtérben a 2 árnnyal, háttérben a megvilágított, mindent beborító fehér lepellel, zenével.
A Vígszínház hangulata ennek ellenére is mindig fos, idegen, fos, nagyfejű gonosz konzervatív nagymamás.
Maradok a Katonánál, majd később, most másfajta tölteléket próbálok ki.

2009. január 25., vasárnap

sunday session


a tökéletes épületes vasárnap este: pesti színház az ünnep, ami földhözvág, egy ütős darab a dobszekciós szerint, hehe, aztán a csodás tavaszias meleg estén átsétálni nyitott kabátban pöfékelve a gödörbe, lehuppanni a babzsákra, s 5csillagos metaxagyömbért szürcsölni 5 citromkarikával a fekete igazi szívószálon keresztül, igaz baráttal kinevetni az életet, hátradőlve a gödör feletti "tó" vizéről visszaverődő fényjátékot csodálva hallgatni cadik és suhaid andalító, élő szaxival+gitárral aláfestett fincsi zenéit. abszólut űrtöltő.

2009. január 20., kedd

Vörösmarty Aida


vasárnap a kultúra székes fővárosában nem történt merénylet ellenem, pedig félelmekkel és előítéletekkel rendesen megpakolva érkeztem. mosollyal a számon távoztam, és ennyi nekem arra a vasárnap délutánra elég is volt.

2009. január 15., csütörtök

Combat de nègre et de chiens


Úgy teszek, mintha nem láttam volna, hogy a lelkesedésem töretlen maradhasson, és tekintek csak a jóra.
1. a néger (aki jelen esetben csak nevében volt Fekete, sajnos,hehe)
2. és a kutyák
3. Bernard-Marie Koltes aki 1989-ben AIDS-ben halt meg (majdnem 42 évesen)és sokat utazott
4. Hajduk Károly és a Kamra

A többi inkább vesszen feledésbe, hiszen lehet, hogy ez után következik egy új élet. Mindenesetre nem nevezném magam Zsótér kedvelőnek.

2009. január 10., szombat

5 days to go hoffentlich


az energiatakarékok teljesen kimerülőben, de túlélve egy koffein-túladagolást várom és remélek, hogy nemsokára elkezdhetem végre a való világom élését. és hogy arról hosszabb ideig nem derül ki, hogy igazából az sem a való világ.
az életem értelmének tartott férfitől sajnos meg kellett válnom, azért, hogy lehetőség nyílhasson valami kevésbé fájdalmasra és tisztára, őszintére.
szilveszter után a számítógépem memóriájából kitöröltem nem csak őt, hanem mindent, egy igazabb, boldogabb élet reményében.
ez egy boldog blognak készül indulni, a régi depis szintén megszűnt.
most csak a 15.-e a fontos, még 4 nap.
új év, új winchester!